Bogáncs

Töriórán kiselőadást tartottam a délvidéki mészárlásokról. Egyszerűen lélekpusztító volt és embertelenül nyomasztó. Több napja ennek már, de még azóta is könnyek között alszok el. Részemről, hogyha elvállalok egy előadás, szeretek minél jobban felkészülni és olvasott lenni a témában, és nem csak a tábla elé kiállva felolvasni a dián szereplő szöveget. Ugyanilyen hozzáállással kezdtem neki ennek… Tovább »

Szociális fóbiám volt – és egyéb pszichiátriai betegségek összessége. Több, mint két évig. Persze, ez idő alatt föl sem tűnt, csak annyiról volt fogalmam, hogy kialakult bennem az a szörnyű, fojtogató félelem, mikor emberek között voltam. Rettegtem még a rokonaim körében is, a tenyerem dörzsölgetésével próbáltam elrejteni zavaromat. Néha, hogy még ennyit se vegyenek észre… Tovább »

Szeretem az őszinteséget. Szeretem, ha valaki kimondja és ki is tudja fejezni mikor mit érez és mit gondol. Szeretek ezáltal belelátni lényébe, megtudni milyen ember is belülről. Nem azért várom, hogy valaki őszinte legyen, mert annyira fel van kapva ebben a mai világban, hogy az őszinteség mekkora kincs, főleg, mikor olyan ember mondja, aki a… Tovább »

Sokáig tartott, míg rászántam magam a blogírásra. Sokan mondták, hogy kéne ezzel foglalkoznom, de valahogy mindig másba kezdtem bele. Gyerekkorom óta magamnak írtam, kis jegyzeteket, verseket, történeteket, filozofálgatásokat, stb. A toll volt a pszichológusom, mindent kifejtettem a magam fájdalmából és bonyolultságából. Aztán áttértem laptopra írtam több novellát és egy regényt, ami azóta is kidolgozatlan és… Tovább »